Válasz egy magyar biológus bírálatára.A természet IQ-ja film premiervetítését követően több objektív hangulatú ismertető cikk jelent meg a filmről, illetve az alapjául szolgáló könyvről.
Egy biológus szerző azonban véleményünk szerint megalapozatlan kritikát fogalmazott meg, mely szerint állítólag nem vettük figyelembe Konrad Lorenz tevékenységét, aki egyes madárfajok násztánca közötti hasonlóságok és különbségek alapján e viselkedésmódok evolúciós létrejöttét “bizonyította”.
Valójában könyvünkben már a bevezetésben elismeréssel teszünk említést Konrad Lorenz (és Niko Tinbergen) munkásságáról, akiknek sikerült sok esetben elválasztaniuk egymástól egyes viselkedésformákban az öröklött és tanult elemeket.
Ugyanakkor az, hogy a viselkedésminták hasonlóságát ők a fejlődéselmélet alapján próbálták értelmezni, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy bizonyították volna azok evolúciós eredetét. A helyzet ennek éppen a fordítottja: feltételezték, nem pedig bizonyították az evolúciós eredetet. Mindazok, akik egy feltételezést bizonyításnak tekintenek, olyan tudományelméleti és logikai hibát követnek el, amelyet a tudomány minden más területén elfogadhatatlannak tekint a tudósközösség.
A viselkedésformák hasonlóságából logikai értelemben egyáltalán nem következik evolúciós eredet, hiszen hasonló viselkedésformákat egy felsőbb értelem is kitalálhatott és a különböző fajok elméjébe/génjeibe ültethetett. Semmi sem indokolja, hogy ezt a magyarázatot kizárjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk.
Valójában az evolucionista szakirodalom Darwin, majd Lorenz óta is adós maradt azzal, hogy részletes magyarázatot adjon a viselkedésminták általuk feltételezett evolúciós eredetére. Ehhez egyrészt egy olyan mechanizmust kellene tudni elméletben elmagyarázni, amely új, működőképes, az átmenetek során mindig egyre hasznosabb (a túlélést egyre inkább segítő) öröklött magatartást eredményez. Az ismert genetikai mutációk nem szolgáltatnak ehhez megfelelő alapanyagot.
Másrészt gyakorlati (megfigyeléseken, vagy kísérleteken alapuló) példákat kellene tudni mutatni új, öröklött viselkedésformák megjelenésére és egyre komplexebbé válására. Nem elég a fantázia segítségével összekapcsolni egyes viselkedésformákat, hogy “biztos valahogy egymásból jöttek létre”. Ez távol áll a tudományos alaposságtól.
Könyvünk irodalomjegyzékében felsoroljuk Konrad Lorenz: Összehasonlító magatartás-kutatás című művét. Az eredet kérdésében ez a könyv sem tesz mást, mint ad hoc feltételezéseket fogalmaz meg, melyeket nem támaszt alá szakmai, anatómiai, fiziológiai, genetikai alapossággal és levezetéssel, amellyel az elképzelt átalakulásokat legalább elméletben valószínűsíteni tudná.
Ellenben egy szuperintelligens programozó értelem minden nehézség nélkül létrehozhatta a különböző viselkedésmintákat, ahogy egy – vagy több – programozó egymáshoz hasonló, ám részben eltérően működő szoftvereket alkothat meg.
Tehát nem helytálló Bajomi Bálintnak sem az az állítása a greenfo-ban, hogy figyelmen kívül hagytuk volna Lorenz kutatásait, sem pedig az, hogy e kutató tudományos mércével mérve meggyőző választ tudott volna adni a vízimadarak nászviselkedésének és más állati magatartásformáknak az eredetére, vagy bizonyítani tudta volna önkényesen elfogadott darwinista hipotézisét.
Hornyánszky Balázs és Tasi István
