Hivatásos etológusok véleménye A természet IQ-ja könyvről és az ösztönök misztériumáról.
Az ösztönök eredetére rákérdező könyvünk 2002-ben jelent meg először magyarul, és már akkor széles körben hírt adott róla a nyomtatott és az elektronikus média. 2005-ben jelent meg a második magyar kiadás, majd az angol nyelvű változat az Egyesült Államokban 2009-ben. Még ugyanebben az évben a kötet az USA Book News versenyében elnyerte a „Legjobb Könyvek” díjat a tudomány kategóriában. E siker egyik eredménye, hogy 2011-ben amerikai–magyar koprodukcióban film is készült a könyv alapján.
Mindezek a fejlemények számunkra arról tanúskodnak, hogy fején találtuk a szöget. Sikerrel mutattunk rá, hogy az élővilág sok jelenségével kapcsolatban jókora fehér folt mutatkozik a természettudományos magyarázatokban. Kíváncsiak voltunk ugyanakkor, vajon mit szólnak témafelvetésünkhöz az etológusok, akik leginkább jártasak az állati viselkedések témájában. Levelezésbe kezdtünk néhány etológussal, akik elolvasták a könyvünket. Érdemesnek látjuk megemlíteni visszajelzésük fő pontjait.
Az állatvilágból vett példáinkkal kapcsolatban az egyik tudós azon a véleményen volt, hogy ezek valóban „csodálatos jelenségek, amelyeknek az eredetét egyelőre nem értjük”. Majd hozzáfűzte: „mivel ez a szakmám, több ezer olyan jelenséget tudnék felsorolni, amit nem értek”. Két másik kutató szerint: „az érdekes kérdések zömére még nincs válasz” és „tényleg kevesebbet tudunk, mint amennyit hiszünk”.
A visszajelzést küldő etológusok legtöbben kinyilvánították, hogy személyesen az evolúcióelmélet elkötelezettjei és hogy „abban a hitben dolgozunk, hogy az állat- és növényvilág változatossága természetfeletti erők hatása nélkül is létrejöhetett.” Vagyis elismerték szemléletmódjuk világnézeti hátterét. Egy kutatónő önironikusan így fogalmazott: „reménytelenül evolúciópárti vagyok”. Egyik tudós levelezőpartnerünk pedig az alábbi fontos felismerést fogalmazta meg: „A kutatók általában jelentősen elkötelezettek egy adott gondolatmenet mellett, és minden újabb információt ehhez igazítva próbálnak a képbe passzírozni”.
Többen kifejezték bizonytalanságukat is az uralkodó elméletet illetően: „Olvasás közben én is gyakran elgondolkodtam, mennyi mindent elfogad az ember valós tényként anélkül, hogy valójában átgondolná”. „Rengeteg dolgot nem értünk. Elméleteink vannak, melyekről senki se tudja, pont így helyesek-e.”
A könyvben felhozott példákra egyetlen kutató sem tudott olyan részletes, tudományos igényű magyarázatot kínálni, amely összhangban állna az evolúcióelmélet gondolatmenetével. Csupán néhányan fogalmaztak meg felszínes elképzeléseket „kialakulásról”, „alkalmazkodásról”, „szelektív mortalitásról”.
Könyvünkben amellett érvelünk, hogy az állatok veleszületett magatartásformáit egy magasabb rendű értelem ültette a különböző fajú élőlényekbe. Egyes etológusok úgy vélekedtek, hogy ez a megközelítés nem eléggé tudományos, mert túlmutat az anyag birodalmán. Véleményünk szerint azonban a tudomány feladata a helyes válaszok megtalálása, nem pedig az, hogy materialista magyarázatot erőltessen olyankor is, amikor az működésképtelen.
Egy nyitottabb szemléletű tudós így nyilatkozott:
„Számomra, bár teljesen racionális gondolkodásúnak érzem magam, nem elvetendőek az Önök gondolatai. Ahányszor felnézek az égre és nem értem hol a világ vége – vagy ha egyszer vége van, mi van utána – rá kell, hogy jöjjek gondolkodásunk korlátaira. Amíg e kérdésekre nem kapom meg a választ, számomra minden megfoghatatlan alternatív magyarázat is elvileg számba vehető marad.”
Sejtésünk megerősödött: az ösztönös viselkedések leglogikusabb és legmeggyőzőbb magyarázata, hogy ezek egy felsőbb értelem által létrehozott biológiai és pszichológiai programok.
A könyv szerzői:
Hornyánszky Balázs és Tasi István
